Rólam
Munkáimban egy olyan világot építek, amelyben időnként otthon érzem magam, néha pedig nagyon szorongva és nyugtalanul.
A környezetet úgy formálom, ahogyan csak tetszik és valójában ebben az elképzelt térben mindent megtehetek, nincs lehetetlen. Mivel ismerem a szabályait, minden pozitív és negatív tulajdonságát, nem érhet semmi kiszámíthatatlan. Ennek ellenére mégis minden egyes alkalommal magamra kényszerítem a félelem jelenségét. Ez a kettősség kell ahhoz, hogy a munka elnyerje végső állapotát, és médiumként működhessen a befogadó és köztem, megmutatva egy esetleges párhuzamos univerzum vagy utópia képét.
Tanulmányok
Magyar Képzőművészeti Egyetem
Budapest, Képzőművész-tanár
2015 – 2016
The Accademia di Belle Arti di Brera
Milánó, Festő szak (Erasmus ösztöndíj)
2014
Schulek Frigyes Szakközépiskola
Budapest, Kéttannyelvű Építőipari Műszaki Szakközépiskola
2003 – 2009
Egyéni kiállítások
2021 – RAM (Pieces of RAM), Madhouse Street Gallery, Budapest
2021 – RAM (Random Access Memory), StandArtAct offspace, Budakalász
2020 – Fragments of Eternity, Nagyházi Contemporary, Budapest
2020 – PREMIUM TRASH // ART MOMENTS FESTIVAL 2020, Hybridart Space, Budapest
2018 – Shape of Noise, Auróra, Budapest
2018 – POWERFORMAT, Levendula Galéria, Gödöllő
2011 – Kokott Hemperöltő, Körönd Könyvesbolt és Galéria, Budapest
Sajtómegjelenések
2021 Funzine.hu – Már csak néhány napig látogatható az Anker köz ingyenes, szabadtéri tárlata
2021 Velvet.hu – Kortárs képzőművészek mutatkoznak be az Anker közben
2021 Új Művészet online – Danka Zsófia: Menekülési útvonalak (Y2K- Insomnia)
2021 24.hu – Felértékelődtek a közös pillanatok, vége a halogatásnak-így élték meg a visszakapott szabadságot a fiatal művészek
2021 Kreatív.hu – Bicsérdi Ádám: Képzőművészek installációi lakhatják be a Budapest Parkot
2021 Deszkavízió.hu – Flaisz János: Közös pályázatot indított a Zwack Unicum és a Budapest Park
2020 Artlocator Magazine online: Tayler Patrick: Gyorskötözők, lángok és leopárdok – Feljegyzések Dóczi Attila műveinek esztétikájáról
2020 Funzine print – Waste Revolution – különkiadás
2020 Artmirror online – Danka Zsófia: Fragments of Eternity
2020 Új Művészet online – Don Tamás interjú: Dóczi Attila párhuzamos univerzumai
2020 Greendex – Molnár Csaba Gábor: Premium Trash
Kollaborációk
2022 – Samsara project, Budapest
2021 – „Együtt vagyunk szabadok”, a Zwack Unicum és a Budapest Park közös pályázata, Budapest
2021 – „tőlünk NEKED”, Adománygyűjtés és kiállítás, Design Institute, Budapest
Csoportos kiállítások
2022 – WorkStation-NFT, Nagyházi Contemporary, Budapest
2022 – NuGen X Memphis series, Arzenál, Budapest
2021 – Insomnia (Y2K művészcsoport) // ART MOMENTS FESTIVAL 2021, Hybridart Space, Budapest
2020 – Repülő üzemmód, Nagyházi Contemporary, Budapest
2018 – Red Virgin (Solar Recall művészcsoport), Dózsa György Művelődési Otthon Galériája, Isaszeg
2017 – „A jelen idő vitrinében” (a GÖMB művészcsoporttal), Ráday-Kastély, Pécel
2015 – Karácsonyi képzőművészeti vásár, CartC Galéria, Budapest
2015 – Diploma kiállítás, MKE Barcsay terem, Budapest
2014 – Veronika vászna, Godot Galéria, Budapest
2013 – Visszautasítottak Tárlata, MÜSZI, Budapest
2013 – Kala Bence és Dóczi Attila, Ari S. Kupsus, Budapest
2012 – Malomkörzés, Művészmalom, Szentendre
Madhouse Street Gallery
„A művész gyerekkori emlékei kerülnek itt feldolgozásra a mai mémkultúrával, egy tető alá hozva így a ’90-es és 2000-es éveket a kor folytonosan változó trendjeivel.”
funzine.humunkáim
Dóczi Attila ambiciózus művészeti pályájának új fordulópontjához érkeztünk
Dóczi Attila ambiciózus művészeti pályájának új fordulópontjához érkeztünk. Korábbi kiállításainak konceptuális horizontja egy szubjektív megközelítéssel egészül ki. A 2021-ben elkezdett Random Access Memory, (RAM) című sorozatának darabjai a művész emlékein keresztül sokrétűen kapcsolódnak a mai fiatal felnőtt generáció egzisztenciális alapélményeihez. A digitalitáson keresztül folyamatosan jelen lévő vizuális sokkhatások, a memória esetlegessége, a figyelem hiányossága mellett az emlékezet szerepe is kiemelt jelentőséget kap munkáiban. Az állandó képi ingerek és ezek lecsapódása az emberi pszichében párhuzamos valóságot teremtenek, melyben más szabályok válnak érvényessé, mint a valós világban. Dóczi ebben a dimenzióban alkotja újra múltjának, gyermekkorának, emlékeinek foszlányait.
A kilencvenes, kétezres évek digitális forradalma meghatározó erővel hatott a művész vizuális világára. A korra jellemző színek és formák jelentős inspirációs pontként szolgálnak a művész alkotásaiban, melyekben keveredik a megfakult neon színek kínos nosztalgiája, a rideg fémek és műanyag formák által teremtett durvasággal és feszültséggel. Egy új korszak szabadságreménye mellett finoman érzékelhető az emberiség egyre növekvő technológiai kiszolgáltatottságának előrevetítése. A szimbólumokra épített társadalmi betagozódás analógiája, a száguldó sportautók, nonfiguratív tetoválások, mémek, popkulturális elemekként tűnnek fel. Az installatív munkák egy-egy kirakós darabjaiként jelennek meg egy távoli, felborult világrend utolsó mementóiként.
A fogyasztói társadalomban már állandósult reklám és hirdetés dömping keltette folyamatos zaj manifesztálódik, keveredve az ipari termelés jellegzetes anyagaival. Megjelenik a sokszorosított grafika, valamint a gépsorok által létrehozott tömegtermékek. Dóczi művészetében a faliképek helyét egyre inkább az installációk veszik át. A fém szerkezetű installáción, nyomtatott molinókon jelennek meg a művész online és offline élményeiből felépülő grafikák, kiegészítve egy rövidfilmmel.
A RAM sorozat darabjain a korábbi munkákon megjelenő dinamikus hasítások, tépésnyomok feloldódnak, szilánkossá válnak, melynek hatására a művész gyerekkorából ismerős vizuális emlékek felaprózódnak, eltorzulnak.
A digitális nemzedék egyik jellegzetessége, hogy a valós emlékezet felett, az elérési stratégiák és keresési útvonalak memorizálása diadalmaskodik. Dóczi e jelenség kritikája helyett az elemzés pozíciójába helyezkedik. A kiállítás emlékeztet a digitális kultúra pillanatnyiságára, a trendek és hot topic-ok kiszámíthatatlan váltakozására, ugyanakkor ezek egyre látványosabb szerepére az egyén emlékezetében, tudatalattijában.
